Mindenki visszakapja egyszer, amit más ellen elkövet...

Mindenki visszakapja egyszer,
amit más ellen elkövet
Lesz még, hogy gondolkodni kezdesz,
de én már nem segíthetek
Te is majd visszakapod mástól,
amit épp ellenem teszel
Most olyan felhőtlennek látszol,
de ebben magad sem hiszel

Tudom, hogy nincs messze az óra
a biztos kétség utolér
Lecsapsz egy megbocsátó szóra,
elindulsz te még az én szeretetemért, figyelmemért

Mindenki megbánhatja egyszer
amit más ellen elkövet
Hogy holnap nem lesz-e már késő?
Arra most mit mondjak neked?
Gondolatok, +1:
Nagymamám

Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám,
mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján.
S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret,
jelezvén, hogy újra tavasz közeleg.

Nagymamám volt ki vigyázta a létem,
mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem,
s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket,
melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek.

Nagymamám volt nékem az álmok otthona,
nappalaim jó tündére, az éjek vándora.
Minden-minden ő volt, mely megtanított arra,
hogy nagy a szeretet Isteni hatalma.

Mert az én nagymamám mindig azt vallotta,
ki szerény és szelíd annak boldog minden napja,
mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg,
kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.

Kun Magdolna