Már tudom, hogy a legnagyobb rosszból is fel lehet állni...

Az elmúlt években megtanultam, hogy az egyedüllét még nem magány. És, sokszor, ha van is valaki melletted, akkor is lehetsz elhagyatott. Megtanultam, hogy a szerelem nem egy csóknál kezdődik és nem a szexnél folytatódik.

Már tudom, hogy a legnagyobb rosszból is fel lehet állni, mindössze akarni kell. Hogy mindenkinek mást jelent a boldogság. Hogy minden ember értékes, köztük én is. Megtapasztaltam, hogy a férfiak és nők máshogy működnek.

Hogy mindent el lehet felejteni, de igenis dolgozni kell rajta. Nem szégyellni semmit, amin keresztül mentem. Aki szeret, az a múltammal, gyengeségeimmel, hibáimmal együtt fog szeretni. Felismertem, ha nem változtatok és nem keményedek, akkor ez a világ maga alá temet.

Hogy minimális szinten muszáj önzőnek lenni. Hogy nem ítélkezhetek más emberek felett és legfőképp, amit adok pontosan azt is fogom visszakapni. Legyen az jó vagy rossz. Már tudom, hogy a kimondott szónak súlya van, és van olyan, ami egy életen át marja a lelkem. Hogy a legigazabb barátom az idő és éppen ezért a jelenben kell élni, a múltból tanulni, a jövőért meg dolgozni.
Forrás: facebook.com
Gondolatok, +1:
"A kapcsolatok fűtőanyaga a törődés. Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése veszélyezteti. Egy tartós együttélésben is szükségünk van mindarra a gyengédségre, csábításra, törődésre, ami az udvarlás idején természetes volt. E nélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl. Az ok legtöbbször nem a szeretetlenség, hanem a kényelmesség, a lustaság - de túl nagy árat kell fizetni érte. Az ember is - ahogy a növény - arra fordul, ahonnét fény és melegség sugárzik rá."

Popper Péter

Ezek is érdekelhetnek