Kun Magdolna: Ölelsz - e még akkor?

Ölelsz-e még akkor

Ha a sötétség árnyai mellénk szegődnek,
és reszketeggé teszik ráncos kezünket,
olyannak látsz-e majd, mint akkor hajdanán,
mikor csókjaidtól volt tűzforró a szám.

Ha már sérült tudatom nem emlékezik,
és fájni sem fájja többé az élet sebeit,
vigyázod-e velem azokat a jelenperceket,
ami kettőnknek még elrendeltetett.

Ha majd kibontott hajamon nem csillan a fény,
s én sem kérem már, hogy szeressél belém,
ölelsz-e még akkor is, és simítod-e arcom,
addig, amíg rám nem terül a csillagfényes alkony.

Ha majd szoros kötelékünk lazulásra vágyik,
mert szivárványt fon bele egy másik dobbanás is,

megőrzöd-e szív-hűségét annak a sok évnek,
amibe kettőnk sorsa mélyen beleégett.

Vagy minden, ami voltam
el lesz feledve,
s csak szálló porszem leszek
szélnek eresztve.

Kun Magdolna
Forrás: facebook.com
Gondolatok, +1:
Ne félj újra megpróbálni valamit – újra szerelembe esni, újra álmodni és újra ÉLNI. Ne hagyd, hogy az élet megkeményítse a szívedet. Hiába hiszed, hogy ebből a gödörből már nem tudsz kikecmeregni – igenis ki tudsz! Találd meg azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek és ne stresszelj azon, amin nem tudsz változtatni. Élj egyszerűen, szeress teljes szívvel, mondj igazat és ha elesel, állj fel, menj tovább.