Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesanyám.

"Ma is csak úgy, mint réges-régen.
Ő volna végső menedékem.
Mindent, mi fáj s szívem tépi, elpanaszolnék sorra néki.
Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesanyám."
"Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment....."
Gondolatok, +1:
Az elmúlt években megtanultam, hogy az egyedüllét még nem magány. És, sokszor, ha van is valaki melletted, akkor is lehetsz elhagyatott. Megtanultam, hogy a szerelem nem egy csóknál kezdődik és nem a szexnél folytatódik.

Már tudom, hogy a legnagyobb rosszból is fel lehet állni, mindössze akarni kell. Hogy mindenkinek mást jelent a boldogság. Hogy minden ember értékes, köztük én is. Megtapasztaltam, hogy a férfiak és nők máshogy működnek.

Hogy mindent el lehet felejteni, de igenis dolgozni kell rajta. Nem szégyellni semmit, amin keresztül mentem. Aki szeret, az a múltammal, gyengeségeimmel, hibáimmal együtt fog szeretni. Felismertem, ha nem változtatok és nem keményedek, akkor ez a világ maga alá temet.

Hogy minimális szinten muszáj önzőnek lenni. Hogy nem ítélkezhetek más emberek felett és legfőképp, amit adok pontosan azt is fogom visszakapni. Legyen az jó vagy rossz. Már tudom, hogy a kimondott szónak súlya van, és van olyan, ami egy életen át marja a lelkem. Hogy a legigazabb barátom az idő és éppen ezért a jelenben kell élni, a múltból tanulni, a jövőért meg dolgozni.

Ezek is érdekelhetnek