Ezt üzenem neked édesanyám – 10 gyönyörű gondolat

Ezt üzenem neked, édesanyám:

1. Nem a te hibád, ha sírok. Tudod, én csak így tudom jelezni, ha szükségem van valamire.
2. Nagyon új nekem idekint. Számomra még mindig csak te létezel. Az nyugtat meg, ha érzem a szívverésed, az illatod. Szoríts magadhoz, ezzel segítesz nekem!
3. Te mindent meg tudsz adni nekem, amire most szükségem van. Ne félj attól, hogy valamit rosszul csinálsz! Csak nézz a szemembe és hallgass az ösztöneidre!
4. Ne hidd el, ha azt mondják, hogy hagyj sírni, mert jót tesz a tüdőmnek. Nem tesz jót.
5. Ha sírni hagysz, nem azért hagyom abba egy idő után, mert megnyugtattam magam. Csak nagyon kimerültem, és feladtam a reményt, hogy idejössz és megvigasztalsz.
6. Ne nézd az órát, bízz bennem! Én szólok, amikor éhes vagyok, és anyatejre vágyom.
7. Ne próbálj meg másoknak megfelelni! Úgysem fog sikerülni, mindenkinek nem tehetsz a kedvére. Nekem az a jó, amit te csinálsz, legyen az akármi. Nincs összehasonlítási alapom.
8. Ne szégyellj segítséget kérni! Sokan biztosan felajánlották. Ha nincs rá szükséged, nyugodtan utasítsd vissza, de ha kimerültél, nem szégyen más segítségét igénybe venni. Egy hosszabb zuhany, hajmosás, vagy egy csésze tea feltölt.
9. Lehet, hogy most nehéznek tűnik minden, fél kézzel főzöl és ebédelsz, hidegen iszod a teád, mosatlan hajjal, bukis pizsamában, de hidd el, belejössz, és kialakul a napirend!
10. Én még nem tudom neked azt mondani, köszönöm, de hidd el, minden mosolyom és pillantásom azt sugallja: szeretlek édesanyám, köszönöm, hogy gondomat viseled!
Forrás: cukimuki.hu
Gondolatok, +1:
Van akiről ezerszer lemondasz, de mindig visszakerül a képbe. Az évek peregnek, az emlékek megfakulnak, de egy valamit sosem tudsz elfelejteni. Azt, hogy mennyire boldoggá tett. Sok minden elmúlik, többek között a harag is, amivel szétváltatok, elmúlik az is, hogy azt hiszed, hogy örökké tarthat, elmúlik minden, csak az nem, hogy te hogyan érezted vele magad. Bízol az életben annyira, hogy tudod idővel jönni fog más, hogy idővel, ha hasonló ember sétál el előtted az utcán nem érzed azt, hogy a szíved összeszorul és szétgyilkol. Reménykedsz, hogy idővel más mosolya sem fog ráemlékeztetni, mert továbblépsz. Majd felbukkan. Visszajön, mert talán ő a sorsod. Az évek hirtelen feledésbe merülnek, mert te ugyanúgy érzed magad, mint akkor, amikor először magával ragadott. És ekkor beléd hasít a tény, hogy képtelen vagy felejteni. Bármennyire is szeretnéd azt az embert, aki hozzád tartozik képtelen leszel elengedni, így hát megtanulsz majd engedni a sorsnak.

Ezek is érdekelhetnek