Aranyosi Ervin: Szeretni jöttem

Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Hát itt vagyok!
Leszülettem, hogy itt legyek,
hogy jó legyek és jót tegyek.
Az arcomon mosoly ragyog,
amit neked tovább adok!
Kérlek, Te is add majd tovább,
hadd mosolyogjon a világ.

Lelkem örömmel van teli,
s legyen vidám, ki megleli,
minden szép mosoly üzenet,
mely lángra gyújtja tüzemet.

Én szeretettel bélelem,
s nem ronthat rajta félelem.
Ne taníts hát félni engem,
hadd maradjon béke bennem!

Élni és szeretni jöttem,
alig pár nap van mögöttem,
Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Boldog vagyok!


Aranyosi Ervin
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Tanuld meg önmagad szeretni!

Tanuld meg önmagad őszintén szeretni,
Ez az első lépés, ha boldog akarsz lenni.
Állj a tükröd elé, nézz a két szemedbe,
próbálj elmerülni csodaszép lelkedbe.
Mert csodálatos vagy, csupán nem tudsz róla,
talán, mert nem mondták pici korod óta.
Lelked mélyén csillog tökéletességed,
ám te nem éled meg csodás képességed.

Tökéletes lényként jövünk a világra,
szeretetre vágyva, lelkünket kitárva.
Még képesek vagyunk magunkat szeretni,
másra mosolyogni, s őszintén nevetni.
Beragyogja fényünk környező világunk,
mosolyunk szikrája szítja örömlángunk.
Akik minket néznek, boldogan szeretnek,
visszamosolyognak, jó kedvvel nevetnek.

Aztán tanítanak, arra, mit tanultak,
ránk adják gúnyáját a megtanult múltnak.
Elmondják – szerintük – hogy kellene élni,
segít’nek örömöt, bánatra cserélni.
Mikor leszületünk egy másik világból
– ahol minden lelket a szeretet ápol –
a butaság ellen védtelenné válunk,
hitrendszerek döntik össze szép világunk.